Ez a blog a kutyáimról szól, a velük kapcsolatos dolgokkal, eseményekkel, most mégis úgy gondoltam, hogy ha már az állataimnál- barátaimnál tartunk, meg kell említenem a patkányommal kapcsolatos eseményt.
Az ő történetük röviden:
Tavaly, 2008 augusztus elején kerültek hozzám. Már egy ideje nézegettem a neten a patkányos oldalakat, patkányokkal kapcsolatos fórumokat, és nagyon megtetszettek ezek a kis rágcsálók! Mikor itthon megemlítettem, hogy szeretnék egy patkányt, nem vettek komolyan, azt hitték csak viccelek..ugyanmár patkányt?!
Röviden a szüleim válasza NEM volt. Ennyiben maradt az egész patkány-téma. Amikor Sopronba mentem, és volt időm, bementem néhány állatkereskedébe megkérdezni, van-e eladó patkány, de az összes helyen nemleges választ kaptam. Aztán barátnőmmel, Esztivel elmentem egy másik állatkereskedésbe, ez már nem a város forgalmas részén volt, hanem már kicsit kiljebb. Itt is megkérdeztem, amire az eladó mondta, hogy nincsen kispatkányuk, csak két felnőtt, akiket úgy adtak le a boltban, és már 1 év körüliek. Megmutatta őket, a kezembe adta, nagyon aranyosak voltak, megtetszettek. Az eladó kizárólag együtt adta oda őket, mert összeszoktak, egyébkétn két lányról van szó. Szóval, én beleegyeztem, és már vittem is őket. Igazából ekkor még bele sem gondoltam, mit fognak szólni otthon, mikor meglátják ezt a két tüneményes albínó patkányt. Csak később, hazafelé menet, a buszon kezdtem el gondolkozni, mit szólhatnak most majd hozzá?!?!
Hazaértem, mikor mondtam, hogy hoztam két patkányt, nem hitték el nekem, de mikor felfedezék komolyságot az arcomon, elég ijedt, ideges fejet vágtak. Ekkor idegesen tömték belém, hogy mihamarabb vigyem el őket, mert nem maradhatnak. Nyugtatásul, én mondtam, hogy csak egy hetet maradnak, és elviszem őket barátnőmhöz. Ez így ment egy kis ideig, aztán már megszokták, hogy itt vannak, és többet nem szóltak miattuk.
( úgysem vittem volna el őket akkor sem... )
Szóval..így kerültek hozzám a csajok: TWIGGY és SHEENA! :)
Röviden a szüleim válasza NEM volt. Ennyiben maradt az egész patkány-téma. Amikor Sopronba mentem, és volt időm, bementem néhány állatkereskedébe megkérdezni, van-e eladó patkány, de az összes helyen nemleges választ kaptam. Aztán barátnőmmel, Esztivel elmentem egy másik állatkereskedésbe, ez már nem a város forgalmas részén volt, hanem már kicsit kiljebb. Itt is megkérdeztem, amire az eladó mondta, hogy nincsen kispatkányuk, csak két felnőtt, akiket úgy adtak le a boltban, és már 1 év körüliek. Megmutatta őket, a kezembe adta, nagyon aranyosak voltak, megtetszettek. Az eladó kizárólag együtt adta oda őket, mert összeszoktak, egyébkétn két lányról van szó. Szóval, én beleegyeztem, és már vittem is őket. Igazából ekkor még bele sem gondoltam, mit fognak szólni otthon, mikor meglátják ezt a két tüneményes albínó patkányt. Csak később, hazafelé menet, a buszon kezdtem el gondolkozni, mit szólhatnak most majd hozzá?!?!
Hazaértem, mikor mondtam, hogy hoztam két patkányt, nem hitték el nekem, de mikor felfedezék komolyságot az arcomon, elég ijedt, ideges fejet vágtak. Ekkor idegesen tömték belém, hogy mihamarabb vigyem el őket, mert nem maradhatnak. Nyugtatásul, én mondtam, hogy csak egy hetet maradnak, és elviszem őket barátnőmhöz. Ez így ment egy kis ideig, aztán már megszokták, hogy itt vannak, és többet nem szóltak miattuk.
( úgysem vittem volna el őket akkor sem... )
Szóval..így kerültek hozzám a csajok: TWIGGY és SHEENA! :)
KÉPEK RÓLUK: gallery.site.hu/u/Szabina_9/Patkanyaim/
És..akkor a mai blog lényegére térek..
Sheena múlt hét óta más lett. Észrevettem, hogy egyre gyengébb, és kevesebbet mozog. Elvittem orvoshoz, aki antibiotikumot adott be neki, de nem garantálta, hogy jobban lesz. Az a helyzet, hogy 2 éves már biztosan megvan, és egy patkány átlagosan 2-3 évet él. Szóval..Sheena öregszik. Szerdán voltam vele orvosnál.. Csütörtökre jobban érezte magát, de péntekre ismét elgyengült, csak a ketrec aljában ücsörgött, nem evett. Szombatra még rosszabb lett a helyzet, csak az oldalán feküdt, menni sem bírt rendesen, csak húzta magát. Fecskendővel joghurtot etettem vele, és fecskendővel itattam, mert már arra sem volt képes. A szemei állandóan leragadtak, pirosas könny folyt belőle, amit naponta többször lemostam neki. A következő napokban pár óránként mostam le a szemét, és a nem szerve körül, mert nem tudott felállni sem, s lepisilte magát. Az ételt nem foadta el, és inni sem volt képes. Fecskendővel a szájába nyomtam egy kis vizet, és kifolyt.. nem nyelte le. Rettentő volt így látni szegényt!
Tegnap, mikor a Nikót műteni vittük, elvittem Sheenát is, akin már csak azon látszott, hogy él, hogy láttam a hasán, hogy lélegzik, néha pedig pislant egyet, s rázkódik. Az orvos felajánlotta, hogy elaltatja, mert szegény már önkívületi állapotban van, nem lehet vele semmit sem tenni, mert ő már nem lesz jobban. Kómás állapotban van, nem érez semmit sem. Én nem vagyok híve az altatásnak, nem tudnám egy állat életét az én akaratomból adódóan kioltani. Miután az orvos a kérdéseimre válaszolt, tiszta volt a lap, Sheena már nem lesz jobban sehogyan sem, már nem érez semmit, nem fáj neki, nem szenved, csak a kis teste próbál fennmaradni, küzdeni. Így nem altattattam el, mert ha nem szenved, neki nem rossz, az utolsó napjait velem tudja tölteni. Szomorú volt ez a hír számomra, hisz ő is a családom tagjává vált, és nagyon belopta magát a szívembe.
Sajnáltam őt nagyon... és Twiggyt is, mert láttam, ahogyan odabújik hozzá, mikor odaengedtük Sheenához. Twiggy odabújt, megmosdatta szegényt, láztszik, hogy kötődnek egymáshoz.
Ma reggel felébredve, az ágyam mellé nyúltam, hogy megsimogassam Sheenát. Megérintettem,hideg volt. Az ő hideg teste feküdt ott mereven mellettem. Véget ért...Sheena meghalt.. Valószínüleg most jobb neki már, mint az elmúlt egy hét volt. Hiányozni fog, már most is hiányzik. Nekem, a családnak, és legfőkébb TWIGGYNEK.
Tegnap, mikor a Nikót műteni vittük, elvittem Sheenát is, akin már csak azon látszott, hogy él, hogy láttam a hasán, hogy lélegzik, néha pedig pislant egyet, s rázkódik. Az orvos felajánlotta, hogy elaltatja, mert szegény már önkívületi állapotban van, nem lehet vele semmit sem tenni, mert ő már nem lesz jobban. Kómás állapotban van, nem érez semmit sem. Én nem vagyok híve az altatásnak, nem tudnám egy állat életét az én akaratomból adódóan kioltani. Miután az orvos a kérdéseimre válaszolt, tiszta volt a lap, Sheena már nem lesz jobban sehogyan sem, már nem érez semmit, nem fáj neki, nem szenved, csak a kis teste próbál fennmaradni, küzdeni. Így nem altattattam el, mert ha nem szenved, neki nem rossz, az utolsó napjait velem tudja tölteni. Szomorú volt ez a hír számomra, hisz ő is a családom tagjává vált, és nagyon belopta magát a szívembe.
Sajnáltam őt nagyon... és Twiggyt is, mert láttam, ahogyan odabújik hozzá, mikor odaengedtük Sheenához. Twiggy odabújt, megmosdatta szegényt, láztszik, hogy kötődnek egymáshoz.
Ma reggel felébredve, az ágyam mellé nyúltam, hogy megsimogassam Sheenát. Megérintettem,hideg volt. Az ő hideg teste feküdt ott mereven mellettem. Véget ért...Sheena meghalt.. Valószínüleg most jobb neki már, mint az elmúlt egy hét volt. Hiányozni fog, már most is hiányzik. Nekem, a családnak, és legfőkébb TWIGGYNEK.
NYUGODJ BÉKÉBEN SHEENA! SZERETÜNK!
