Húúúz..

Imádok a kutyákkal sétálni. Nagyon! De sajnos ez alól sokszor kivételt jelent Daisy. Vele sokszor csak a kedvem megy el a séták alkalmával. Meglátja a pórázt, és megbolondul. Persze, mindegyik kutyám ilyen. De Daisy kurvára húz. Én meg csak száguldozok utána. Nikó szót fogad, követ mint az árnyék, ha elengedem magam mellől, mondom neki, hogy "jólvan, menj, futás.." akkor is körülettem mászkál. Ha előbbre is megy, és szólok neki, azonnal visszajön. Pórázon szépen jön, ha meghúzna rászólok egyszer, és gyönyörűen jön. A legjobban!! Csufi szépen boldogan sétálgat pórázon, nem szokott húzni. Csoki is megbolondul a póráz láttán, valamikor ő is húz, de ő inkább magában sírdogál, és nyüsszög, nem pedig cibál maga után. Ő akkor ránt nagyot, ha macskát lát, és utána akar futni, de amúgy egész szépen jön. ÉS A DAISY.. húúúúúúzzzzz. Az sem érdekli ha megfojtja magát, ő akkor is húz. Már-már fulladozik, köhög, nem kap levegőt, de leszarja. Ha nem hámmal vinném, már rég megfulladt volna. Ha azt mondom neki "Lábhoz" mint aki süket, bármit mondok is neki, ő nem figyel, nem hallja. Pedig tudja mit jelent, hogy lábhoz. Laposkúszásban nyomja előre magát, bár elhúzni nem tud, de akkor is tök szar, hogy rángat, és meg üvöltve megyek utána. Városban szépen jön. De itthon, mikor erdő, meg rét felé megyünk, akkor katasztrófa! Aztán leültetem, lecsatolom a pórázt, akkor még ha rászólok, szót fogad, de miután elengedem egy "futás"-sal vége mindenféle kapcsolatnak közöttünk. Ő elmegy tőlem amilyen messze csak tud, rohangál, ha hívom nem hallja, leszarja. Mindeközben a Csoki többször odajön "ellenőriz" minket. Daisy..áhh ő nem. Így is úgy viszem sétálni, hogy HÁM, mivel megfullad úgy húz, meg nyakörv, amin a BILÉTA van, hátha elmegy, nem jön vissza, és majd aki megtalálja, felhív a bilétáról. Ilyen 'szuperpozitivan' állok hozzá már. Biztos bennem van a hiba.. tudom, de tehetetlen vagyok..

Megjött az aljszőrszedőm!

 Végre itt van! :)

Rendeltem a Zanni-ból egy aljszőrszedő kefét. Olyasmi, mint a FURminator, csak olcsóbb és nem az a neve. De én FURminatornak fogom hívni.

Ez az: www.zanni.hu/term/trimmelo/trim_05_hu.html

Ki is próbáltam. Nikóból sokat nem szedett ki, mert nincs sok kiszednivaló szőr rajta, ahogy megnéztem.
Viszont kipróbáltam egy másik kutyán, aki éppen itt volt velem, mert sétánál követett. Itt lakik az utcában, Brenda a neve, és egy gyönyörű, édes Husky-lány! Ő vedlik is, és dús szőre van, neki nagyon jól kiszedte. Úgyhogy ő a következő, akin majd kiélem magam. :) Ő Brenda:

A DÖG!

Ma, elmentünk sétálni Heni, Nikó és én! Evelin nem jött, mert tüdőgyulladása van. Heni meg csak azért jött, mert a nyulának kellett füvet szedni :D
Szóval Nikót elengedtem, mint mindig. Aztán közben csatlakozott hozzánk egy másik kutya, egy husky, aki az utcában lakik. Nikó előrement, hogy belemenjen a vízbe, mert meleg volt.

Már bennt állt a vízben, mikor láttam a vízben valamit. Nem tudom mi volt az, valami dög, vagy legalábbis valami állta belsőségei.
Ezt Nikó is észrevette, úgyhogy üvöltöztem, hogy jöjjön oda azonnal, kis gondolkozás után inkább engem választott mint a dögöt. :D

Aztán hazajöttünk, telefonáltunk és elvitettük onnan azt a valamit.

Kép róla:

 

 

A hétvége, meg a hétfő

Evelin pénteken beteg lett, ezért nem ment Csuffal kutyaoviba. Szombaton egyedül mentem kutyasuliba 3 kutyával (jó, hát autóval). Csufi kissé az agyamra ment, mert nem figyelt, elrohangált, én meg futhattam mindig az ellenkező irányba. Utálok futni. XD
Evelinnek ez jobban megy, ezért ma nem is vittem ki Csufit, majd ha Evi meggyógyul ő viszi. Nekem elég a két bolond spániel. :)

Daisyvel és Csokival meg vagyok elégedve. Daisy is jobban figyelt most. Csoki meg..neki nem lehet ellenállni, rá nem is tudok haragudni. De ő szuper volt a héten.

Szombaton Eszti is eljött agilityre Carlossal. Jó volt ;)

És.. Daisyről csináltam néhány képet. A fűben fekszik és tök szép :)
Majd felrakom valamikor.

Szlalom, gyakorlás..

Ma sokmindent csináltunk.

Daisyvel szlalomoztam. Még gyorsítani kell, elég lassú.

Csokival is szlalomoztam. Ő még csak most tanulja. Nagyon ügyes ;)

Csufival agilityztünk, gyakoroltunk.

Daisyvel engedelmességiztem. Ha figyel rám, tök ügyes, de ha leszarja a fejem, akkor katasztrófa az egész. Próbálom közben gyakrabban dícsérni, és akkor jobban figyel. De egyébként ma szépen figyelt, jól ment neki.

Csokival is engedelmességiztem. Pórázon jól jön láb mellett. De hamar megunja, és elhülyéskedi. Mondjuk ha leültetem, és el akar menni, és rászólok, hogy márpedig Csoki ott ülsz, akkor hanyatt vágja magát, hempergőzik. :)

Nikóval szintén gyakorolni szerettem volna engedelmességit, de nem érezte jól magát. Szépen csinálja, ha van mondjuk kaja nálam. Játékra túlpörög, és nem figyel rám, csak a játékra, és csak azon van, hogy megszerezze. Kajával jól motiválható. Csak ma nem érezte jól magát. Most 2x eszik egy nap, és az előző evés után megint felpuffadt, és semmi kedve nem volt. :(     Nem tudom mi baja van... =(

Csináltam néhány videót is. A minőségük szar. Mert a fényképezőm MOV. formátumban csinálja a videókat. És ahhoz, hogy megszerkeszthessem, át kellett konvertálnom, amivel sokat romlott a minősége. Mindegy. Szóval..

CSOKI SZLALOM: 

  
DAISY SZLALOM: 


CSUFI: 


CSUFI, KIRA ÉS MIA:




Van 3 új kép Nikóról, a képei között.
(katt a képre a többihez)



Csináltam a patkányokról, Miáról és Kiráról is képeket. A következő 2 kép valamelyikére kattintva, megnézheted az összeset:


Máról ennyit. :)

Csufi folytatja..

Csufi folytatja az öngyilkossági kísérletetit, nem tudom mi baja van velünk XD

Ma éppen ebédeltünk (Evelin, Heni a nővérünk, és én). Evelin bement a szobámba, és szólt, hogy menjek gyorsan, a Csufinak valami baja van. Bementem, a szája habzott, olyan volt, mintha szappanos lenne. Nyalta magát, és remegett. Kivittem a fürdőbe, kimostam a száját, és tejet itattunk vele Heni tanácsára. Utána még jobban remegett.
Siettünk vele azonnal az állatorvoshoz. Útközben már jobban volt. Odaérve felraktam az asztalra, levettem róla a pokrócot, amibe bele volt tekerve, és tisztára ki volt vörösödve az egész háta, lába. A dokinak elmondtuk amit tudtunk. Megmérte a lázát, a hője teljesen normális volt.Végülis nem derül ki mi baja volt. Az állatorvos úgy kezelte, mintha megevett volna valamit, vagy belenyalt volna valamibe, amibe nem kellett volna. Legalábbis ő ezt mondta. Kapott 3 injekciót. Kettőt az oldalába, bár a másodikat elsőre nem sikerült beadni, mert a doki (?!) rossz tűt használt, a tű túl vékony volt. Utána újra megszúrta egy másikkal, ami végre sikerült neki. A harmadikat a combjába kapta. Ez jobban fájt neki, a végén már sírt is. Fizettünk és jöttünk haza.
Mire hazaértünk Csufinak elmúlt a vörössége, és mintha semmi baja nem lenne, ment enni, meg futkosott. Viszont ma emiatt kihagytuk a kutyasulit. Itthon maradt apuval és Henivel.

Most már semmi baja sincs, az előbb itt rohangált mint egy őrült egy zoknival a szájában. Most pedig már alszik. A kis lusta...

Ma 2 hete...

Ma van 2 hete, hogy nincs velem.
Nagyon hiányzik. De.. még mindig nem fogtam fel. Egyszerűen hihetetlen. Olyan, mintha még mindig úgyan olyan lenne minden, mint volt.
Ő mindig velem marad. Megbeszéltük. Mindig itt lesz velem, és vigyáz rám, vigyázunk egymásra. Mert nélküle nem tudnák meglenni. Azon a héten, mikor zajlott a betegség, minden nap elmondtam neki, hogy soha nem eresztem el, nem hagyom elmenni, ne csinálja ezt, velem kell maradnia. Ő ezt megtette. Aztán mikor már nagyon rosszul volt vasárnap..és a fejemet fejéhez emeltem, és ő sírt.. én.. bár nagyon nehezen, mert alig tudtam beszélni, könnyekkel kűzködve mondtam neki, hogy ha nagyon szeretne már menni, akkor mehet, megengedem, de soha ne hagyjon el.

HIÁNYZIK!

Hiányzik a társasága, bár ugyanúgy beszélek hozzá..
Szeretném végigsimítani gyönyörű dús bundáját, szeretnék a kezemet a hosszú szőrébe túrni.. szeretném látni azokat a csodálatos szemeket. A szemeket.. amiből árad a szeretet, a biztonság, a bizalom.. csak bele kellett néznem a szemeibe..és mindig megnyugtatott. Mindent elárult az a tiszta tekintet.

Hiányoznak a közös séták, olyan furcsa, hogy nincs senki állandóan a nyomomban..

Hiányzik, hisz ő a legjobb barátom...

Kurva kullancsok :(

Daisyvel és Csokival több órás sétára mentünk, az erdő szélén, a réten és az erdőben voltunk. Aztán, az erdő szélén sétáltunk, a tisztás felé, mikor megláttunk egy sárga tulipánt a gazban. Furcsa volt, hogy sehol a közelben nem volt virág, csak az az egy szál, bennt a tüskés gazban. Evit megkértem szedje le, vigyük el a Brendának, addig megfogom mindkét kutyát. Megfogtam őket lehajoltam hozzájuk, meg akartam simogatni Daisyt, mikor azonnyomban észrevettem 4 kullancsot a fején mászkálni. Tudni kell rólam, hogy egyenesen undorodom a kullancsoktól, kullancs-fóbiám van. Evelinnek kiabáltam, hogy szedje le gyors őket Daisyről, majd utána leszedem a virágot. Evi jött, leszedte őket, aztán összenyomta a mocskokat. Leültünk a földre, és átnéztük Daisy egész testét. Összesen 16 kullancs mászkált rajta, amiket leszedtünk, egy pedig már benne volt a fülében. Aztán lefektettük mellénk, és átnéztük Csokit is. Róla "csak" 10 db-ot szedtünk le. Már minden bajom volt, mert minden percben úgy éreztem rajtam is mászkálnak. Aztán később, mikor már hazafelé jöttünk, elengedtük őket az Ikva mellett a réten. Futkoztak egy nagyot. Indulni készültünk, Csokit hívtuk, egyből odajött, aminek NAGYON örültünk. :) Daisyvel nem nagyon erőlködtem, mert épp egy egérlyukban kutatott, úgysem jött volna, ezért elindultunk tovább hazafelé. Őt meg otthagytam :D    (persze gondoltam, majd úgyis jön utánunk, mert beijed, hogy otthagyom... ahogy ez általában van a kutyáknál)
Kb. mentünk 200 m-t, visszanéztem, már rohant is mint az őrült oda hozzám. Nagyon édes volt. Találtam még rajta ekkor 1 kullancsot, tehát összesen 18 kullancs támadta ma meg Daisy parányi testét. :( Csokin is találtunk még 8 köcsög kullancsot. Így neki is összegyűlt a 18. Remélem mindet megtaláltuk, és nem megy beléjük egy sem.
A kullancs elleni csepp meg nem sokat ér, most azon filózom mit vegyek nekik kullancs ellen. Nyakörvet? Másik fajta cseppet? Vagy most olvastam, hogy van ilyen nyakörvre csatolható kis biléta méretű kütyü, ami távoltartja a kullancsokat...lehet ki kéne próbálni..
 

Csufi, a nemnormális XD

Csufi ma tökhülye. Először majdnem eltörte ma a lábát, utána meg öngyilkossági kisérletet hajtott végre.
A nappaliban van egy ilyen nádból készült körfotelunk, amiben ilyen nagy kör alakú párna van. Csufi abban szokott feküdni, mikor a nappaliban vagyunk. Ma is ott feküdt, aztán le akart ugrani, a lába beakadt két fa"léc" közé és a lábánál fogva lógott lefelé, és visitott. Tökre megijesztett, nem tudtam, hogy szedjem ki a lábát, hogy miközben szedem ki ne törjem el. Arra is gondoltam, hogy már el van törve, és azért visit ennyire. Kicsit elforditottam neki, és nagy nehezen kihúztam. Megmasziroztam neki, meg megnyomkodtam, szerencsére nem sirt, nem fájt neki, ugyhogy nem tört el. Aztán letettem a földre, a lábának semmi baja. :) Ezzel megnyugodtam.

Később Nikóval és Csufival a rétre mentünk sétálni. Tök édesek együtt, imádok velük sétálni. Ahogy figyeli Csufi a NAGY Nikót, és követi séta közben, és figyeli, Nikó nehogy rálépjen, az nagyon édes. :)
Szóval a réten elengedtük őket, futkostak, szaglásztak. Kicsit aggódtm, mert Nikó állandóan a vizbe akart menni, és a több napos esők miatt, eléggé meg van áradva az Ikva. De Nikót simán el lehet hivni onnan, mert szót fogad. Meg hát, nem olyan kicsike, hogy elvigye a sodrás. Gondoltuk, Csufi meg úgysem megy a viz közelébe sem, mert fél. Meg aztán múltkor mikor jó idő volt, és odavittük kézben a vizhez, hogy megnézze, közelébe sem akart menni. Ekkor aztán Csufi megfordult, az Ikva felé nézett, elkezdett rohanni, és nekifutásból, hatalmasat ugrott, bele a közepébe. Elmerült, és ahogy feljött a felszinre, elkezdett kifelé úszni. Ekkor már Nikó és én is ott voltam, gyorsan kikaptam a vizből a pólójánál fogva, és felhoztam a patak mellől. Levettem róla a ruhát, kicsavartam a bundáját. Aztán levettem a pulcsimat, beletekertem, és siettünk haza, nehogy megfagyjon a hülye XD

Életveszélyes, amit ez a kis mocsok müvel :)
 

TordasZoo Kezdők versenye és TordasZoo Agility Kupa

Vasárnap agility versenyek voltunk. De ezúttal mi is versenyeztünk. A verseny Gyúrón volt megrendezve.
Mivel a verseny korán kezdődött, előző nap már eljöttünk Érdre, ahol megszálltunk egy éjszakára.

Másnap 9-ig kellett regisztrálni. Mi kezdő 1-es csoportban voltunk. Csokival mini, Daisy pedig midi akadályokat ugrott.
Sopronból, az agility csapatból még szintén kezdő 1-ben indult Heni Pedroval, aki szintén egy spániel. A1-ben indult Laci és Tami, A2-ben pedig Anita és Ben, valamint Laura és Szemi.

Az első versenyünk volt ez, így izgultam előtte, mert féltem, hogy Daisy nem fog figyelni, ahogy mostanában ezt szokta.
Először a jumping pályát futottuk le, nagy meglepetésemre HIBÁTLANUL! Csupán a 32mp helyett egy kicsit több, 36mp alatt.
Evinek és Csokinak sajnos nem sikerült végigmenni, mert Csoki kicsit bestresszelt, és nem igazán figyelt. Ezért őket kizárták sajnos.
Heni és Pedro ügyesen végigmentek, de sajnos összejött nekik annyi hiba, hogy kizárták őket is.
Később jött a következő, az agility pálya. Daisy ekkor is figyelt rám. Örültem is neki. A palánk után sajnos nem értem utól, és majdnem kihagyott egy akadályt, de még sikerült átugratnom vele, sajnos beintették a megtagadást, és egy verőhibánk lett még. Mindkét pálya tetszett, jók voltak, büszke vagyok Daisyre, remekül sikerült ez a versenyünk. Ezt nagyrészben Brendának köszönhetem, aki melettem állt, segitett engem. Beszélt a Daisy fejével, hogy figyeljen :D Szóval, köszi Brenda a segitséget, nélküled ez sohasem sikerülhetett volna.
Jumpingban 6.-ak, Agilityben 11.-ek lettünk, összesítettben pedig 4-5. helyen végeztünk. :)

Evit és Csokit agilityben sajnos megint kizárták, mert először Csoki nem indult el, majd elkezdett keresni engem, és nem figyelte Evit, aztán mikor megtalált, megsimogattam, és visszaküldtem Evelinhez, útközben pedig átugrott egy akadályt. De miután visszament Evelinhez, szuperül lefutották a pályát. Sokan tapsoltak, annyira édes volt az egész :)

Henit és Pedrot is kizárták sajnos, mert Pedro egy olyan akadályt ugrott át, amit nem kellett volna. De összességében nagyon jól végigcsinálták a pályát.

Laci Tamival A1 agilityben 6. helyen végzett, open jumpingban viszont kizárták.
Anita Bennel open jumpingban 5. helyen végzett, A2 agilityben kizárták.
Laura Szemivel A2 agilityben 1. helyen végzett, open jumpingban kizárták.

Csináltam néhány képet, amik itt vannak: 

K a t t   I D E ! 

És felvettem a futamokat, a minőségük nem jó, mert igazából fényképezővel vettem fel, de nézhető:   I T T   V A N N A K 

Votak fotósok, készült rólunk néhány kép, amit beteszek ide. Sajnos csak rólam és Daisyről találtam:

Ma 1 éve..

MA, ÁPRILIS 11.-ÉN 1 ÉVE, HOGY DAISYVEL AGILITYZNI JÁRUNK!

Te nem haltál meg, csak álmodni mentél...

"Annyira fáj, hogy el sem mondhatom,
Nem látom többé, s nem is hallhatom.
Hiába érzem őt itt belül élénken,
kezét felém nyújtva esdőn, félénken.
Mardos a kín, hogy meg nem menthettelek,
de mindig is tudd, nagyon szeretlek."

B Ú C S Ú

Nem könnyű..sohasem fogok tudni olyant írni, ami a Brendáról teljes képet alkot..soha. Annyi jóság, szeret van benne, amit én képtelen vagyok szavakba önteni. Azt a rengeteg jó tulajdonságát, azt a mérhetetlenül nagy szeretetét, ő a legjobb barátom. És most nincs itt mellettem. Tudom, hogy itt van, de mégsem. Itt van, de nem látom. Itt van, de nem érinthetem meg. Itt van, de nem hallom amit mond. De itt van. És mindig itt is marad velem. Mert mi 2-en egyek vagyunk. Egyedül, nélküle nem vagyok én senki..de ő velem van, így a legboldogabb ember lehetek, akinek egy ilyen fantasztikus barátja van, mint a Brenda. KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM!!! 

 

ITT KEZDŐDÖTT MINDEN:

 

...ÉS ÖRÖKKÉ TART!

---

Nyugodj békében drága barátom. Szívünkben örökké élni fogsz!

1996.08.20.  -  2010.04.04.

"Nagy kérés volt tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy
S O H A S E M
F E L E D Ü N K !!!"

ÉLT: 13 év, 7 hónap, 15 nap

Brenda vasárnap 2.

Viszamentem hozzá. Úgyanúgy volt, nem változott semmit. Feküdt. Feküdt az ölemben, néha felsírt. De nyugtatgattam. Simogattam és beszéltem hozzá. Néha rájött egy kisebbfajta görcs. Az állkapcsát kocogtatta egymáshoz. Aztán észrevettem, a másik oldalon kilóg a nyelve és azt harapdálja közben. Ijesztő volt. Ráhajtottam a fejemet a mellkasára, beszéltem hozzá, sokat...

aztán...

áá nem, ezt nem hiszem el..szóval..
az egyik percben a szívverése lelassult, már nem lélegzett.

Ó, - nem! - Brenda mi történt?- kaptam magam rajta. Nem hittem el..

Próbáltam felkelteni, de már nem tudtam...
Megpróbáltam segíteni, de már késő volt..

Már csak feküdt...elment...

Brenda vasárnap

Ma reggel, mikor mentünk, nem a helyén feküdt. Kicsit arrébb. Evivel ketten felemeltük, és a helyére raktuk. Nagyon rosszul van. Egész nap vele vagyunk, Evelin, én és a többi kutya. Mindannyian vele vagyunk, vigyázunk rá. Nemrég nagy sírás volt. Brendával sírtunk. Brenda sírt. Odahajoltam hozzá, átöleltem, és beszéltem vele. Elmondtam neki, mit érzek, és ő sírt. Fájt neki, hogy ez történik. Ezzel, hogy ő sírni kezdett, mégjobban megsiratott. Rossz a kiskutyámat szenvedni látni. A kutyát, aki felnevelt engem, aki 5 éves korom óta velem van jóban-rosszban. Akivel felnőttem, aki az én dajkám, aki engem tanított az életre. Az első kutyám. Hozzá hasonló nincsen, mert ő a legjobb! És most azt látom, hogy beteg. Nem tudom, hogyan segítsek neki. Nem tudom lekűzdeni ezt. Nem tudok neki segíteni..tehetetlen vagyok..és ez nagyon rossz. Csak ülök mellette, és nézem őt. És nem tudok segíteni...

Na, sietek vissza hozzá, csak feljöttem pár percre, ebédelni, meg ilyenek...

Brenda nincs jól

Tegnap írtam Brendáról és a betegségéről. Kicsit bővebben:

HÉTFŐ: Hétfőn tudtuk meg, hogy milyen betegségben szenved. Az infúzió után és közben evett, pisilni, inni eljárt, úgy tűnt sokkal jobban van, jót tett neki az infúzió.

KEDD: Kedd reggelre sajnos a hétfői kaját kihányta. Ennek ellenére étvágya megvolt, többször evett egy nap. Az állapota nem lett rosszabb.

SZERDA: Szerda reggelre nem hányt szerencsére benne maradt minden. Nem mindig volt étvágya, valamikor evett egy keveset, de nem eleget.

CSÜTÖRTÖK: Megint hányt, nem igazán akart enni, de azért rá lehetett venni néhány falatra. Inni iszik rendesen. Ha wc-znie kell, kimegy, és kinnt végzi el.

PÉNTEK: (tegnap) Tegnap írtam a betegségről. Sajnos nem sokat eszik. Inni is kevesebbet iszik. De ha hívjuk valamerre, akkor kis könyörgés után feláll, és a célig eljön.

SZOMBAT, vagyis ma.
Ma már egyáltalán nem akar enni, elfordítja a fejét, undorodik, ha kaját rakok eléje. Pedig mindenféle ínycsiklandó falatot tettem eléje. Az eddigi kaját pedig kihányta.  Inni sem iszik, nem akar. Evelinnel fecskendővel itatjuk, mert folyadék az kell mindenképpen, nehogy kiszáradjon. Nem nagyon kel fel, segítenem kell neki pisilni kimenni. Fel kell emelnem, hogy felálljon. Szegény édes kis Brendám. :( Rossz így látni.

Brendáról..

Brendánál hétfő este volt a doki. Mi kutyasuliba voltunk 7-ig, úgy volt a doki 8 körül jön, de már 7kor nálunk volt, ezért gyorsan jöttünk hazafelé, hogy még ideérjünk, míg itt van. Mikor hazaértem, már nagyjából kész voltak a vizsgálatokkal, vérvétellel, oltásokkal. Brendus még rosszabbul volt, mint mielőtt kutyasuliba mentünk. Daisyt és Csokit gyorsan félreraktam, hogy ne zavarjanak, mikor visszaértem Brendámhoz, mondták, hogy infúziót kell kapnia, maradok-e vele addig, figyelem-e közbe. Természetesen igen! Szegénykém csak feküdt, nem érezte jól magát. Az infúzió kb 2 órán keresztül folyt le. A vége felé már mocorgott egy kicsit Brenda. Aztán aput felhívta a doki az eredményekkel kapcsolatban.

Kiderült, Brenda nagyon beteg. Az ertékei nagyon rosszak lettek, nagy eltérések vannak a normális, és az ő értékei között. Brendának VESEELÉGTELENSÉGE van. Nem lehet meggyógyítani... Erről most többet nem tudok írni.. nem megy..

Nikóról..

Nikó már jobban van, még mindig nem tudjuk mi baja volt. Viszont, ha megkapja az adagját, és rágás nélkül bezabálja, ugyanúgy kijön belőle mind. Ezért 2-3 részletben kap kaját egy nap, és nem csak tápot. Reméljük így minden rendben lesz. Viszont a szeme még mindig nem gyógyult meg teljesen. Már jobb, kezd újra barna színű lenni, nem kékesszürke, de a sérülést még mindig látni rajta.