Helyzet..

Az a helyzet, hogy nem történik semmi különös..

Tegnap mézeskalácsházikót akartunk csinálni, de nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, mert a lapok nem ragadtak egymáshoz. Egy ideig próbálkoztam, hogy összetapasztom őket a masszával, amit ki kellett keverni hozzá, de nem ment, aztán megpróbáltam összetűzni fogpiszkálóval, de eldőlt.. Már tiszta ideg voltam, aztán ráütöttem egyet, és széttört a házikó hátulja. Aztán mivel én lettem emiatt a gonosz, össze akartam rakni a hülye házikót.

Ráöntöttük már az egész masszát, egy fél befőttesüveg lekvárt kentünk oda, hogy ragadjon. Még egy tubus cipőragasztót is rányomtam, de mindig összedőlt. És mivel az egész ragacsos volt, a teteje lecsúszott..
Mikor már reménytelen volt a helyzet, levágtam a házikó csúcsát, összetűztem fogpiszkálóval, és úgy maradt. Bár lapostetős változat lett, de végül sikerült.

Jó Ronda! XD

---

Evelin betegeskedik, ezért ma nem tudott velünk jönni sétálni...

Induláskor ahogy viselkedtek, azon voltam, hogy nem fogom őket elengedni, mert nem bírok velük még így sem, pórázon. Aztán elindultunk, az utcában még bolondok voltak, de végül normálisan tudtak jönni, és még el sem csúsztam a jégen. :D
Nikót már az utca végénél elengedtem, mert Ő mindig okoskutya. :)

Aztán elengedtem Csokit, benne nagyon bízok, az utóbbi időben nagyon sokat változott, pozitív irányba, sétáknál mindig odajön, figyel, nem játssza a süketet. :)

Daisyt is természetesen elengedtem. Miért ne? Jó kutya ő is. (csak én vagyok rossz gazda :D ) És nagyon jó volt, el se mentek messzebbre, körülöttem mászkáltak végig.

Annyira, de annyira jó érzés volt velük lenni, egyedül, látni őket, ahogy boldogan rohangálnak a friss hóban. Mentem előre, néma csend.. ropogott a hó a talpam alatt, futkároztak a kutyák, szuper volt. Megható ;) Csoki néha-néha odarohant, megnézni mi van velem, és riszálta a szexi izmos kis fenekét :D
Olyan jó, amikor boldogok :) Amikor látom, hogy ezerrel megy a farkuk:)
Nagyon szeretem őket. Imádom.
Tök lenyugodtam a séta alatt. Pedig előtte olyan szinten ideges voltam, hogy az hihetetlen.. Bár a kutyák mindig lenyugtatnak :)
Előtte szegény Daisy nem tudta mi bajom van. Meglátott, rám ugrott, lehajoltam hozzá, ezerrel ment a farka, riszálta magát, az ölembe mászott, és meg akart puszilni, de az orrával benyomta a szememet :D Ez így viccesen hangzik, de nekem akkor nem volt az, akkor még ment az agyamban a pumpa :D a sírás kerülgetett.. De gondoltam egyet magamban, és lenyugodtam. Hiszen ez a kis szörnydög annyira örült nekem :) Meg a másik is, meg a harmadik, meg...  :(

Mindannyian annyira szeretnivalóak. Csoki örömében sikoltozni is szokott XD
Rohangál körbe, ugrál, és visít.. Vicces-fiú :)

Nikó meg meg tud őrülni, ilyenkor félek is, nehogy megcsússzon a jégen, mert gőzerővel rohangál fel-alá, és mutatja a játékát, hogy játsszunk. Én meg csak: Nikó, lassan, el ne csússz, el ne törd magad, ne futkározz a jégen.. :D Ő meg mint egy pár hónapos kis ördögfajzat rohangál körbe. :)

Brenda.. ő mindig nyomult oda :) Riszálja a popóját, és csóválja a farkát, és nyomul, furakszik, tolakszik, hogy hozzám érhessen, hogy megsimizzem, izgalmában még ugatni is szokott, vagy sírni :) IMÁDOM!!

MÁS!!
Már elkezdtem írni egy bejegyzést, csak majd képekkel együtt szeretném betenni, amik jelenleg egy cd-n vannak, és a 3 laptop közül, csak az egyiken van cd-meghajtó, de az meg nem működik, mert beszart az aksija. A bejegyzés egy nagyon jó barátomról fog szólni, egy régi történet, ami sohasem múlik el...