Sok új nincsen.
Tegnap (az időt nézve már tegnap előtt) mikor etettem, míg kimertem a tápot Daisynek és Csokinak a tálba, kaptak egy kis csontot. Csoki nagyon buta volt, mert nagyon durván habzsolta magába, hogy mielőbb ehesse a tápot..csoda, hogy nem fulladt bele.. Daisy normálisabb ilyen kaja-szempontból. Ő elvonult a házikójába, és ott ette meg. Úgyis tudja, hogy csak akkor eheti a tápot, mikor én mondom. Csokinak be is szorult az a nyavalyás csont... a felső állkapcsába keresztbe. Szokott ilyen lenni, ezért is, soha nem ehetnek egyedül csontot. Benyúltam a szájába, hogy kiszedjem onnan, szerencsétlen megijedt, biztos rossz érzés volt, hogy felragadt a csont. Próbálta leszedni magának.Szóval benyúltam, ő meg szépen összecsukta a zápfogait rá az ujjamra. Ugyanazzal az erővel, ahogyan a csontot rágta el.. Nagyon fájt, abban a pillanatban nem éreztem az egész kézfejemet. Nem tudtam, hogy most mi fog történni, csak néztem az ujjamat, hogy vajon mi van vele, mindjárt elkezd ömleni a vér, vagy miért ilyen lapos?! Talán eltörött... Odaadtam Nikónak is a kaját, aztán felmentem a házba, kicsit szédültem is.. Aztán még vagy 5-10 percig nem éreztem az egész kézfejemet. Vérezni csak egy kicsit vérzett, nem nagyon, de mozgatni nem tudtam.. Persze ma már semmi baja nincs..csak érintésre fáj, meg kicsit be van dagadva. Mondjuk reggelre úgy beduzzadt, hogy az ujjamon lévő gyűrűt 15-20 percembe telt, mire le tudtam húzni. De most már lement a duzzanat.
Semmiség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése