Szederke halála után néhány nappal, pontosabban Kedden, mikor reggel kinyitottam a szemem és a ketrecre néztem, Kira az egyik emeleten állt, és bámult kifelé. Szóltam hozzá, csattogtam neki, de ő csak meredt előre. A kedvenc falatkáját elővettem, odadugtam. NEM VETTE KI A KEZEMBŐL. Máskor kitépi szinte az ujjammal együtt.. Úristen, Kíra beteg vagy?! Kivettem a ketrecből...
Éreztem, hogy furán veszi a levegőt. Ő is.. beteg.. :( Meg fog halni.. egyből ez futott végig az agyamon..
Szomorúan mondtam a hírt a család többi tagjának, és írtam egy SMS-t Evelinnek, aki még iskolában volt, hogy Kíra bizony nincsen jól. Beteg lett ő is. Furán, hörögve vesz levegőt, könnyes a szeme, az orra, és nem fogadja el a kaját. A következő időben, órákban/napokban rosszabb lett a helyzet. Elhagyta magát, de mégis.. küzdött. Nem akart enni, úgy láttam ő is szenved, ahogy Szederke is halála előtt. Mielőtt mentem kutyázni, vagy el itthonról, vagy csak kutyát etettem, jól megdögönyöztem, megölelgettem, megpuszilgattam, hátha az az utolsó alkalom. A helyzet így állt. Szomorú voltam, megsirattam az én kis kövér Kira-babámat.
Ma péntek van. Kira él és virul.
Már nem folyik a könnye, eszik rendesen, már kitépi a kezemből a kaját, már újra rohangál a szobámban, a levegőt is jobban veszi. Ha ránézek, nem egy beteg, gyenge patkányt látok, hanem egy életrevaló dagi, boldog patkánylányt..
Remélem igy is marad! :)
Mindenesetre kap immunovetet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése